A dráma koncepciója arra a platóni (és kicsit püthagoraszi) felfedezésre épül, mely szerint a háromdimenziós térben mindössze öt szabályos test létezik. Ez az öt káprázatos, konvex test nem más, mint a tetraéder, a hexaéder, az oktaéder, az ikozaéder és a dodekaéder. Platón azonban nem csupán felfedezte és meghatározta ezt az öt testet, hanem ezeknek feleltette meg az őselemek atomjainak formáit is. Így lett az hexaéder a föld, a tetraéder a tűz, az oktaéder a fém/ levegő, az ikozaéder a víz szimbóluma. A dodekaéderrel kapcsolatban viszont csupán homályos feltételezések maradtak utána.

Később Arisztotelésznek köszönhetően kiteljesedett a felsorolás. Ő az, aki az ötödik elemhez rendelte az étert, innen pedig már csak egyetlen lépés volt, hogy az őselemekhez társított szabályos testeket különféle jellemzőkkel ruházzák fel. A két neves gondolkodón kívül Kepler és Euklidész is kiemelt figyelmet szentelt annak az öt testnek, melyek tökéletesen illeszkednek a (mindenséget- azaz, jelen feltevés szerint a téridőt szimbolizáló) gömbbe.

Az öt, látszólag egymástól független, rövid jelenetből álló drámának nem célja, hogy a matematika szemszögéből vizsgálja a platóni testeket, ellenben azon a szilárd, talán kissé elvadult tézisen alapszik, hogy amennyiben a testek a térben szimmetrikusak, az időben is annak kell lenniük. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt a Kedves Olvasó fantáziájára bízom, de lelkes laikusként a szabályos testekben az időkvantumok szerkezetét vélem felfedezni.*

Az öt, szürreális történet szabadon és lazán tükrözi az adott testnek tulajdonított jellemzőket, és sajátos nézőpontból tekint az időre  –  mint tőlünk, a létezőktől a legkevésbé sem független entitásra –  illetve a kölcsönhatásokra, amelyek létrehozzák azt.  

Összemosódhatnak a múlt és a jövő eseményei? Létezik egzakt jelen? Lehetséges összebarátkoznunk az idővel, hogy cinkosunkként tekintsünk rá; esetleg az uralmunk alá vonjuk?

• Hogyan viselkedne Alice Csodaországban, a Királynő színe előtti kihallgatásán, ha a Bolond Kalapos mint az idő cimborája – is jelen lenne?
• Miképpen zajlana egy mindennapi munkamegbeszélés a Fekete lyuk és az Entrópia (nem éppen egymást támogató) részvételével?
• Folytonos maradna-e a személyiségünk, ha fájdalmas emlékeinket leadhatnánk egyszerű, kovászos uborkának szánt dunsztosüvegben?
• Zavarba jön-e a kelta mitológiából napjainkba szakadt unikornis, ha egy mesében kell szembesülnie a saját nemlétével
• Találhatunk-e a jövőből ránk maradt festményt örökségünk romjai között?

Ezekben a kérdésekben két közös van: hogy mind valamilyen kapcsolatba hozhatóak az idő témakörével, és hogy mindet a platóni szabályos testek ihlették.

* Carlo Rovelli: „The world is not a collection of things, it is a collection of events.”

Az Aranyalma című mű alapja Federico García Lorca egyik legjelentősebb és egyben időtlen drámája, a Bernarda Alba háza, azonban mind a környezet, a nyelvezet; mind pedig a konfliktus fő motívumai modern színezetet kapnak. A Lorca-drámából ismert spanyol virtust pedig felváltja a görög istennők és nimfák hasonlóan heves temperamentuma.

Az Aranyalma helyszíne egy szabadulószoba; a Lorcánál megjelenő nyolc éves gyász jelentette bezártság így ebben a drámában pusztán egy hatvan perces családi kényszerprogrammá szelídül. Az Aranyalmában a Bernarda Alba házához hasonlóan három generáció jelenik meg, és a szereplők magukon hordozzák az eredeti műből ismert karakterek jellemvonásait. 

Minden szereplő önmaga karikatúrájaként jelenik meg; a könnyűvérű Aphroditétől a hipszterként villogó (és klasszikus műveket folyvást rosszul idéző) Kalliopén át egészen az utolsó két szótagokat visszhangzó Echoig. A hölgyek vágyának tárgya a játék házigazdájaként jelenlévő Paris. A felszínre kerülő indulatokat a később megjelenő Erisz igyekszik szándékosan a végletekig fokozni.

A darabban kiváló magyar költők versei mellett helyet kapnak Jorge Luis Borges, Emanuel Swedenborg gondolatai, a szobából kijutás kulcsa pedig Eleai Zénón híres teknősbéka-paradoxona.

Mi történik, ha a szűzies, naiv, mélyen vallásos és igen harcias Jeanne d’Arc a kivégzése előtt egy börtöncellában találja magát a pökhendi, öntelt, hímsoviniszta Erwin Schrödingerrel? 

Nézőpontok, hitrendszerek csatája; romantikus érvek és realista ellenérvek találkozása és szimbiózisa egy világban, ahol minden relatív. Egy világban, ahol az idő nem lineáris, ahol nem lehetetlen többször is meghalni, vagy éppen keringőzni a hóhérral. Egy olyan dimenzióban, amelyben az illúzió trónfosztja a valóságot, és a mágia csupán gúny. 

A színdarab elsősorban az idő, a viszonylagosság, a valóság témáját boncolgatja olyan kiváló filozófusok gondolatai mentén, mint Nietzsche, Kierkegaard, Baudrillard, Borges, Kant, Heidegger, Plótinosz, Fukuyama vagy éppen Sartre. A szövegben Arany János, Karinthy Frigyes és Szabó Lőrinc idézetekkel is találkozunk.